Mármamaros természeti szépségekben gazdag, varázslatos tájait északról a Máramarosi-havasok, délnyugatról a Gutin-hegység, délkeletről pedig a Cibles határolják.

A területen többnyire románok élnek, magyarokkal csak a nagyvárosokban (Máramarossziget, Nagybánya) és néhány faluban (Koltó, Koltókatalin, Tiszahosszúmező) találkozhatunk. Hasonló szórványban, illetve falusi tömbökben rutén kisebbség is él a régióban.
1920-ban a trianoni békeszerződés aláírásával Máramaros déli része Romániához, nagyobbik, északi része egy ideig Csehszlovákiához, majd a második világháború után Ukrajnához került. Ez utóbbihoz csatolt részeken főleg ruténok éltek.

Máramaros természeti gazdagságát a területének mintegy háromnegyed részét kitevő erdők és hegyvidéki legelők alkotják. Az emberkéz alkotta jellegzetes értékek között első helyen állnak a faragott kapuk és a híres fatemplomok. 
Máramaros megyében 93 fatemplom szerepel a történelmi műemlékek listáján, mint műépítészeti érték. Ezek közül a következő nyolc áll az UNESCO védelme alatt: a barcánfalvi, a budfalvi, a deszei, a jódi, a nyárfási, a sajómezői, a rogozi és a dióshalmi.
A templomok igazi jellegzetessége a karcsú, égretörő torony, az emeletes tetőszerkezet, a fagerendákból készült épületváz, amelynek tölgy- vagy fenyőfából készült elemeit kizárólag faszögekkel rögzítik össze.

Meg kell említeni továbbá az itt élők népi kultúráját és sajátos, sokszínű népviseletét, melyek szintén felejthetetlen élményt nyújthatnak a látogatóknak. Amennyiben lehetőségünk van rá, a falvakat érdemes vasárnap vagy ünnepnapokon felkeresnünk, munkaszüneti napok délutánján egy-egy településen az egész falunépe az utcán nyüzsög.

Hasznos információ:
2006-ban új határátkelőhely nyílt Románia és Ukrajna között, amely a Máramarosszigetet Aknaszlatinával összekötő hídon található. Ennek köszönhetően a Kárpátalján kiránduló turisták egyszerűen átjuthatnak Máramarosba, majd onnan Erdély más részeibe.